örömmel jelenthetem be, hogy sikeresen zártam a két éves média kommunikációs tanulmányaim:)

Nagyon nagy öröm számomra, de egyben szomorúság is... Örülök, hogy végeztem, de a barátaim, a nagyon jó tanáraim azért hiányozni fognak.... De örömmel vágok már bele a jövőbe! Keresem a munkát amit majd dolgozni fogok:D

Legyen nagyon szép, mosolygós napotok!!! :)

Vasárnap van.......... és holnap már vizsgázni fogok... Szorítson mindenki, hogy jól sikerüljön:)

Délután jönnek hozzám a barátnőim és együtt is átnézzük a vizsgatételeket:) majd akkor is rakok ki posztot, hogy hogy haladunk:)

Addig is Legyen nagyon szép napotok!:)

Mosolyogjatok sokat!! :)

Egy ruha tipp mára csajok ;)

Mosolygós  szép napot minden kedves olvasómnak! :)

Vasárnap van és nagyon meleget mondanak! Aki teheti menjen strandra, pihenjen, szedje össze a gondolatait, és töltődjön mert holnap HÉTFŐ és MUNKA. Persze a diákoknak már nyári szünet van... Már akinek valaki ilyenkor is vállal munkát, hogy legyen egy kis zsebpénze..... :)

A mai reggel megnéztem Návai Anikó interjúját Angelina Jolie-val.... Hát nem is gondoltam volna, hogy milyen jólelkű nő és mennyit tesz a rászoruló emberekért! Fantasztikus, és csodálom! Persze azokat az embereket is csodálom akik a rászoruló emberekért tevékenykednek!

 Kép az internetről

Olyan semminek érzem magam...Pedig tudom, hogy bennem valami csodás erő, érzés van ami már nagyon kikívánkozna de valahogy,  mégis SEMMI..... 2015.jún.15-én fogok levizsgázni és befejezni a média kommunikáció moderátor szakát és előttem a nagybetűs élet! Kiszeretném próbálni magam a munka világában és végre rájönni, hogy hogyan tovább.... Valójában Nagyon szeretem a zenét, és a színházat, a táncot, a fotózás is érdekel és a modellkedést is kipróbálnám. Azt is tudom, hogy  az egyik nagy feladatomnak érzem azt hogy tegyek azért, hogy az emberek rájöjjenek hogy KEGYETLENEK!!!!!!  Térjenek észhez! Nem mehet tovább ez a kegyetlen, szívtelen világ(persze kivételek mindig vannak, de az a baj, hogy azok vannak nagyon kevesen). Miért kell bunkónak lenni? Miért kell törtetni mindenkin keresztül? Nem értem ezt a világot!

Ha van Isten és én tudom, hogy valami/valaki van kérlek változzanak meg jó irányba az emberek! Szeretet kellene mindenki szívébe!

Folytatom a mély pontomat, csak a kicsit kitértem arra ami nagyon elszomorít a világban. De most az is elszomorít, hogy sajnos nem látom az utam, mit fogok dolgozni. Valóban élek a lehetőségeimmel amit kaptam az élettől?! Valahogy úgy érzem egy helyben toporgok.. Bár tudom ebből is van kiút, csak még nem látom, de el fog oszlani a nagy köd......

Gömöri Krisztián, a Szegedi Nemzeti Színház tagja, akivel volt szerencsém beszélgetni arról, hogy hogyan is került erre az útra.

Mikor, és mi motivált, hogy színész legyél?

„Igazából, már gyerekkoromban eldőlt, hogy én színész akarok lenni. Azt szoktam mondani, hogy ez egy Isteni sugallat. Általános iskolás koromban volt egy színjátszó csoportunk az iskolában, és különböző előadásokat adtunk elő és már akkor megtetszett az, hogy nagy sikerünk volt és a főszereplő fiút megismerték az iskolában, az utcán és persze csajozni is könnyebb volt nekik. Ez nagyon imponált nekem és elhatároztam, hogy színész leszek. A másik hatás, kiskoromban volt, hogy a televízióban láttam a híres színészeket, operaénekeseket és ez egy varázslatos világnak tűnt, ami magával ragadott.”

Melyik darabokban lehet téged látni a 2014/2015-ös évadban?

„Most ebben az évben, igazából, kezdtem egy felújítással ez a Mária főhadnagy. Ez egy Huszka operett, ahol Zwickli Tóbiás szerepét adom.

A következő darab Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyónéja, és Tipptoppot játszom, maga a darab lehetőséget ad a színészeknek, a játékra a színpadon. Egy franciákat majmoló embert alakítok benn, francia akcentussal.

Csinálom még a Memo című előadást, ami Tasnádi István kortárs darab és én Wéber professzor bőrébe bújok. A darab Magyarországon a kommunizmus idejében játszódik.

Bob hercegben pedig Plompudding a szerepem, aki egy borbély. Azt kell tudni erről az operettről, hogy ez volt Magyarország első operettje. Táncos komikus vagyok benne.

Még amiben játszom, az Ágacska amely egy mesedarab ami nagyon szép és aranyos.”

Melyik műfaj áll hozzád közelebb?

„ Én mindegyiket nagyon kedvelem és élvezem azt, hogy minden egyes darab, szerep nekem egy megmérettetés. Folyamatos kihívás elé állít, és ezzel arra ösztökél, hogy képezzem magam, rendszeresen járok ének tanárhoz és sportolok.

Egy érdekesség:A dzsungelkönyvében játszottam Mauglit, ahol énekelni, ugrálni, táncolni kell és a szerep kedvéjért 20kg –ót kellet fogynom. Az egyik előadás előtt és után lemértem mennyi a testsúlyom és 3 kiloval könnyebb lettem egy fellépés alatt.

A Szavadon foglak előadás, amit 2003-ban játszottuk, amiben egy vak fiút alakítottam és ezért például én beköltöztem egy hónapra a vakok intézetébe, és egy fiatal srác, aki segített nekem, 17 évesen cukorbetegség miatt veszítette el a látását.”

Ki az aki példaképed?

„ Igazság szerint, én nem vagyok egy rajongó típus, de vannak olyan emberek, színészek, akikre felnézek. Több részből adódik össze, nemcsak a színjátszásról szól és a színészetéről, hanem az emberségéről. Nekem ez a két dolog nagyon fontos és én is próbálok ilyen ember lenni. Ha kellene egy külföldi színészt mondani, akkor mindenképp Charlie Chaplint említeném meg, ő egy nagy példakép. Ha magyart kellene megemlítenem, akkor visszatérnék Szegedre és az egyik Király Levente, a másik sajnos nincs köztünk, Agárdy Gábor .”

Mit csinálsz a színház mellet szabadidődben?

„Ifjú koromban kézilabdáztam és asztali teniszeztem, de egy részt a színház miatt is meg más részt tudtam, hogy nem leszek olimpiai bajnok ezért felfüggesztetem ezeket a sportágakat. Cirka 16 évre, majd mostanában olyan 4 éve újra asztali teniszezni kezdtem, megyei első osztályban játszom és van csapatunk. Ez igazi szerelem, hobby. Ha még marad pici szabadidőm, akkor színjátszó kört tartok Kisteleken egy általános iskolában.”

Köszönöm, hogy a vendégem voltál, további sok sikert!

Készítette: BaRé

 A cikkem megjelent már a HÖKKENTŐ oldalán

Képek az internetről

A mai fiatalok, akik az iskolapadot elhagyják és arra a döntésre jutnak, hogy megpróbálják a tanultakat a való életben is kamatoztatni. Azt a sok időt most pénzre szeretnék váltani, ami a mindennapi megélhetést adja majd számukra. El szeretnének helyezkedni abban a közegben, amiről eddig csak tanult és hallott. Interjú vendégem Juhász Ildikó, aki beszámol a tapasztalatáról, hogy mennyire nehéz vagy könnyű munkát találni ma.

Milyen iskolát végeztél el és mi a végzettséged?

„2013-ban az Eötvös József Főiskolán, Csecsemő és gyermeknevelő-gondozó felsőfokú szakképzést végeztem el. Így én szakmámból kifolyólag, elsősorban a gyermekjóléti alapellátásban és a gyermekvédelmi szakellátásban a 0-3 éves korú gyermekeket ellátó intézményekben (kiemelten bölcsődékben és családi napközikben) helyezkedhetek el.”

Miután elvégezted az iskolát, rögtön találtál munkát?

„Sajnos, nem kaptam rögtön munkát. Még szüleimmel laktam az iskola miatt, de párommal terveztük az összeköltözést, ha végzek a tanulmányaimmal. Be is fejeztem a tanulmányokat, oda is költöztem a barátomhoz Tompára, de sajnos fél évig nem volt munkám. Minden álláslehetőségre beadtam a jelentkezésem, amire csak tudtam és nem csak Tompára, hanem 40 km-es körzetben. Nagyon sok állásinterjún voltam, sokszor hitegettek, de csak az elutasítást kaptam. Nincs kellő szakmai tapasztalatom…… És még tudnám sorolni miket hallottam a fél év alatt. 3 hónapra kaptam dajkaként munkát a tompai oviban , mert az elődöm lesérült és táppénzre szorult, így engem felvettek egy kis időre. De ez sem tartott sokáig. Újra munka után kellet néznem. Lettem volna bolti eladó, de nem volt üresedés. A barátnőmnek köszönhetem, hogy ma van állásom és dolgozhatok.”

Most mit dolgozol?

„Sunset nevű divat és ékszerboltban vagyok eladó, mellette webáruházunk kezelését végezzük többen. Ez abból áll, hogy divatos ruhákat és táskákat töltünk fel eladásra, a netes felületekre, illetve üzleteink napi eladását szedem le leltárból és a webáruházunkból. Ebből kifolyólag a legtöbb időmet a számítógép előtt töltöm.

Szeretnél a későbbiekben a tanult munkakörödben tanulni, ha lehetőséged lenne?

„Igen mert nagyon szeretem a gyerekeket, óvónő akartam lenni kiskorom óta. Ha lehetőségem adódna, akkor igen váltanék! Sajnos amíg nincs esély arra, hogy a szakmámban dolgozzak, örülök bármilyen munkának is, mert borzasztó volt az a fél év semmittevés. Nem volt jó érzés az, hogy a barátom tartott el. A szüleim igyekeztek támogatni anyagilag, de számomra nagyon zavaró volt, hogy még nem vagyok önálló. Most szerencsés vagyok, mert van munkám!”

Köszönöm, hogy megosztottad a tapasztalatod!

Ildikónak ma van munkája, igaz nem a szakmájában dolgozik, de végre dolgozhat. Remélem, mire mi is odajutunk, hogy a nagybetűs élet jönne, addigra már többen kapunk lehetőséget arra, hogy a tanultakat a való életben is tudjuk majd kamatoztatni, és majd az ország hasznát szolgáljuk. Mindenkinek a legjobbakat kívánom!

Készítette: BaRé

Képek a facebook-ról.